Tegnap késő este elkezdtem valamit írni kézzel-golyóstollal, papírra.

Többször nekifogtam már az első két sornak is.

Nagyon-nagyon régen írtam kézzel.

Nagyon jónak tartom újabban.

Valamiért.

Nemrég volt egy vizsgám "újra", és kézzel írtam. És nyomtatott betűkkel kezdtem írni. És lassúnak bizonyult, bizonyultam úgy. Hiába váltottam át egy idő után kényszerűen is folyóírásra, kevevebb került a papírra még annál is, amit tudtam pedig.

Mert hát én éveken keresztül úgy szoktam-tanultam meg, hogy lassan és csúnyán írok folyóírással.
Éveken keresztül tudtam, hogy a nyomtatott betűkkel való írás a belül gyengék és bizonytalanok jellemzője, mégis.

A kézzel és folyóírással való írás jobb. Jobb, jobb, mint a számítógéppel-gépi karakterekkel való írás.
Finommozgás, saját mozgás, teljes-egész-séges figyelem, összpontosítás, szabadság, körülmények, erő, energia, lendület, idő, tér, ívek és vonalak és pontok-pöttyök-vonások, fizikai felület- és mozgás-érzet, tollsercegés, illatok és látvány, tempó, ütem, ritmus, szünetek, ...
És a nyom, amit úgy hagy az ember, egy valamirevaló áramszünet nem tudja megsemmisíteni egyszerűen.

Napfény, sötét, árnyék, félárnyék, ember, jelen, emlék, jövő.

Pont
Pont
Pont

Tánc a papíron, toll és tinta tiszta tánca.

Ki ne táncolna így?