Most elindulnék akár a városba, füzettel, alátéttel, tollal.
Gondolkodnék, írogatnék, firkálgatnék, sétálgatnék, figyelgetnék, álmodoznék, dúdolgatnék, neki-nekiiramodnék, meg-megállnék, le-lepihennék, kószálnék.
Én.
Fura, ugye?
Majd könyvtárba megyek a szomszédba, és folytatom, végülis reményem szerint befejezem a Száraz Miklós György-könyv, a Cigányok - Európa indiánjai elolvasását.
S leszek könyvtáron kívül is, eléggé és eleget.
Én.
Jó, nemde?
(Ja.Ja.Ja.)
