Van ugye hurráoptimizmus, kincstári optimizmus, ... és manapság esetemben nemértemoptimizmus. Nem értem, de így-úgy-ahogy-valahogy optimista vagyok. Azt hiszem épp. Lehet, hogy a "nem kell különösebben görcsölnöm, megerőltetnem bármit is, hogy működjenek a dolgok "körülöttem"" néha talán kissé álságos érzéséből fakad. Nem akarok hazudni, sem hazudtatni, sem magamtól, sem magamnak. És nem vagyok gondmentes. Mondhatnám: sőt. Igaz, az elmúlt időkre visszagondolva van miből eredjen ez a nemértem-de-van-optimizmus. Akkor is...
Ma kiderül.
Valami.
Csoda.
Jó lenne.
