...némileg nem látok értelmetlent az írásaidban... okos gondolkozás... másfelől közelítve...egyfelől leírva, néha többfelől, túl bonyolultan, játék a szavakkal...tetszik... vagy mi. :)

Az ember kicsit olyan szerintem, mint a nyelv, amit beszél. Vagy egy vers, egy gondolat, ami elhagyja őt és másokat elgondolkoztat. Mindegyik, egyszerű (nagyszerű), bonyolult és összetett egyszerre. Kinek mi? Ki honnan nézi? A minap olvastam pár modern verset. Egy ismerősöm adta a kezembe őket. Amikor megkérdezte, hogy értem-e, arra gondoltam, hogy nem tudnék a kezébe adni egy 6000karakteres kis összefoglalót, mert nem tudnám megfogalmazni a gondolataimat, maximum nagyon elnagyzoltan. Azt sem merem állítani, hogy teljes bizonyossággal megértettem, hogy neki mit jelent. De azt tudtam, hogy nekem mit mond. Ez egy szigorúan vett értelmezéshez kevés, de mint tudjuk ezeknek a legtöbbje félre is siklik az első pár sor után. Mindennek annyi oldala van, ahányan látják, annyi az értelmezés, amennyi az értelmező. Nem lehet egy szóval meghatározni az embert. Bocs a hosszú kommentért. Amúgy úgy vagyok vele, hogy ennyicske élettapasztalattal a hátam mögött nem tudok választ adni ezekre a kérdésekre. A szavakkal kapcsolatos kérdéseidre (nem éppen) válaszként: lapozz fel egy etimológiai szótárt, lehet, hogy van benne valami érdekes a szavak jelentésével és alakjával kapcsolatban. Csak egy ötlet. De mostmár tényleg "belemondom".