"Vallásom magyar, hitem katolikus."

Ezt szoktam mondogatni, ha "szóba kerül". 

Hogy ez "magyarkodás" és "katolikuskodás", én nem hinném. 

Ugyanis esetemben én vélem így, magamtól, magamról. És főleg magamnak.

Magyarnak vallom magam, katolikusnak hiszem magam. 

Nekem "magyar az, aki annak vallja magát" (és úgy is él-hal), illetve "katolikus az, aki annak hiszi magát" (és úgy is él-hal). 

"Ki-mi a magyar/a katolikus?" - létez(het)ő kérdés "olykor" rosszul, rosszkor, rossz helyen.

 Az én válaszom itt van.