Bocsánat az előbbi bejegyzés teljes és nyíltan érthetetlenségéért.

Az érzelmeken, az érzelmeimen. Eh... A(n)gyalgok.

Vagy nem.

Azért is érdekes ama közelálló végre kifejezett agresszivitása, mert mondhatnám, hogy ebben "is" fejlettebb, mint én. Végre nem nyeli le feltétlenül, hanem kifejezi, igen, szóval IS.

Lehet, hogy nekem is azzal van fő bajom. A kifejezéssel.

És itt kapcsolódnak az érzelmek.

Végig kell gondolnom, hogy az érzelmeket, gondolatokat valóban kifejezem-e, valóban kifejeztetem-e, vagy megjátszom bármelyiket is. Hogy bármely esetben - akár kifejezésnél, akár kifejeztetésnél, akár valóságosnál, akár megjátszottnál - mi a hatás rám és másra. Hogy mi van, ha "visszaüt" "a" "jószándék". Igen, pillanatnyilag bizonytalan vagyok mindezzel kapcsolatban.

Lehet, hogy legjobb, ha nem a(n)gyalgok vele, hanem igyekszem kerülni.

Vagy nem.

(Élek - jelentem. Azt hiszem. Vétel. UFF)