Ősszel a valóságot nélkülözőt, ám még számomra is mosolyogtatóan valószínűt, valószerűt mondtam ürügyként mulasztásaim megokolásaképp. (Arisztotelész talán mosolyoghatna a sírjában.) Vajon mi van, ha a valószínűből, valószerűből valóságo(s)t formálok, alkotok,…