és azt hiszem, magaddal be is fejezed. Hathatsz másra, de csak a példáddal, hiszen nem mondhatod: én hiteles vagyok, legyél te is az. Meg szerettem volna tegnap kérdezni, hogy hogy csinálod, hogy "hiteles vagyok"? Elhatározod? Vizsgálod magad? És ha azt gondolod, te neked magadnak nem vagy hiteles, akkor változtatsz? Ez merő kötözködésnek tűnhet, pedig valóban kíváncsi vagyok, te hogy gondolkodsz erről. (aztán majd én is elmondom, ha érdekel ;) )

Csillagvihar, a fogalommal együtt azt is igyekszem legalább homályosan tisztázni magamnak, hogy nekem-magamnak mit ("is"?) (")jelent("), vagyis hogy a fogalom "alá" én legalábbis "kb." mit értek-sorolok, magammal kapcsolatosan (és ugye: magamtól, magam által, magamnak). Aztán már elég maga a fogalom, vagy annak a "tudata" vagy "érzete" a "képzettársításhoz", illetve a "működtetéshez". És nem "szakszerűen", de "nagyjából" észlelem magam'. Például azt is, ha épp (")hazudok("). És észre- és tudomásul veszem, lehetőleg, ami "van" ("velem", "magamban"). És "utálom", ha saját magamnak nem vagyok "hiteles". Ha tévesen-hibásan-feleslegesen-szükségtelenül-stb. fordul elő esetleg - tenisz-nyelven szólva - "ki nem kényszerített hiba" magammal. Nem (feltétlenül) agyalgok magamon. Bár érdemes néha megtenni, bizony. Előre, közben, utólag, illetőleg "helyett" is, akár. Nem görcsösen "figyelem" magam ("feltétlenül"), inkább egyszerűen "észre- és tudomásul veszem", "épp". (Hm. Egész jó "hasonlatnak" tűnik ez a "ki nem kényszerített hiba" kifejezés.)

nem feltétlenül értem amit mondasz/írsz. leegyszerűsítem magamnak (is), ami nekem a hitelesség: amikor összhangban vannak a tetteim a szavaimmal és a gondolataimmal, amikor önazonos vagyok, akkor hiteles vagyok. Nem biztosan jó, de hiteles.

Igen, erre is gondoltam. Meg arra is, hogy ha ez valamikor épp "nem jön össze", azt is észre-, illetve tudomásul veszi az ember. És ha így esnék esetleg, akkor igyekszik javítani amint lehet.

magamtól,magamhoz,maganak, magam által....ha ez megvan,akkor mások felé is hiteles vagyok:)