Most találkoztunk igazábban is.
1985 óta nem találkoztunk még.
Így.
Általános iskolai osztálytárs. Az alsó tagozatos éveimből. A dunaújvárosi Dózsa II. (néhány éve pedig: Dózsa György) Általános Iskolából. Az osztály "esze", a legjobb matekosa, a legjobb szünetbeli focistája (szerintem), és egyetlen sakkozni-járója. A 4.-et már a város testnevelés-tagozatos iskolájában végezte - elvégre sakkozott.
Ja.
Ott folytatta egy úszó osztálytársnőnk és egy focista osztálytársunk is.
Azóta Pakson érettségizett, ott ismerte meg párját, akivel 3 gyermeke van, meg elvégezte Pesten (Budapesten, és azon belül is, ugye, Pesten) a közgazdaságtudományi egyetemen az egyetemi tanulmányait, és most egy adatbázis-kutató cégnél dolgozik.
Aminek még utánanézek (kértem és adott névjegykártyát - de ezt még úgyis említem).
Megkaptam a névjegykártyáját. (Ugye, megígértem, hogy még említem.)
Amire ráírta - magától, sőt - a privát email-címét is nekem.
Amíg beszélgettünk, valaki hívta a mobilján.
Szabó Dani-ként fogadta a hívást.
(Szegény?)
(Szerencsés?)
Épp egy eseményre ment, ahová a cége "küldte" és "várja".
Szegény szerencsés(...)!
Meg én.
(!)
