Ma délelőtt anyámat elvittem a Savoya Parkba, segítettem bevásárolni (és haza is hoztam, meg be is hordtam az autóból a házba a teli szatyrokat).
Imádom a lakóhelyem és környékét. Kertünkben lilázó ibolyák - éktelen jó illat az egész kertben persze -, a környéken ringlók és egyebek is virágzanak - gyönyörű és illatos -...
...és én nem tüsszögök, nem könnyezem, nem folyik az orrom...
...de azért utóbbi megpróbálgat: a jobbik (oldala, fele) kicsit fenyegetőzik némi szivárgási kísérletezéssel. Na, istenuccse.
Orosz könyvek előttem.
Meg John Updike: Az eastwicki boszorkányok (fordította: Göncz Árpád). Ahogy olvasom, itt-ott még Göncz Árpád is beleveszett némely félmérföld hosszas mondatba. De én olvasom becsülettel most.
(Jó, hamarosan megyek "ebédelni", talán.)
