Múlt este grillcsirke-részek is voltak vacsorámhoz. Én pedig lelkesen és sikeresen ráharaptam a nyelvemre. Elnyílt, mintha egy apró részen valami igen éles pengét elvontam volna rajta. Így az éjszakámat tévé előtt ücsörgéssel és cserszömörcés szájöblítéssel töltöttem. Legalább megnézem több NCIS-epizódot is. A nyelvemen azt az apró folytonossági eltérést még mindig érzem. A hasadás horizontálisan begyógyult, vertikálisan felgyógyult. Remélem, gyógyul, elmúlik. A seb, nem a nyelvem.
És most tettem le Az eastwicki boszorkányokat, elolvasva.
És még mindig vagy már megint van némi (széna?)náthagyanú az orrom jobbfelébe'.
Holnap választok. Ugye. Hogy mi közt, már megírtam korábban ide.
