Most fejeztem be egy végül két kötetesre, -kiadásosra alakult könyv elolvasását. Amelyből (illetve: amelyekből) sokat megtudtam. Többek közt azt is, hogy személy szerint naív vagyok, mint a meg sem fogant magzat. (Más néven esetleg: jámbor? Noh.) Tudok gyanakodni, sőt. Ám leginkább csak tapasztalat alapján. Eddig így észleltem. Jó ez így nekem?
Otthon visszaváltottam a kisiskolás koromig általánosan zajlott rendbe: este zuhanyzom le magam, nem reggel. Ez nálam tényleg "radikális" vált(oz(tat))ás. Egész napirendemet átalakítja. Komolyan.
E bejegyzés "bebloggantása" után pedig sokéves egyéb után "megint" tulajdonképpen-tanulásra-is használom a könyvtári tartózkodásomat.
(Extra vagyok.)