"[...] A zenei hallás legszebb változatát a zenészek belső hallásnak nevezik. Megcsodált változatai a zseniálistól a tehetségig hömpölyögnek. Belső hallás: a zene, amit hangok hangoztatása nélkül, belülről. magunkban hallunk. Minden hivatásos zenészképzés alapja. Minden művész szüntelen fáradozásának tárgya.
Ismert történet Liszt Ferencé, aki utazásai idején a kocsiban tanulta darabjait, s a zongorán már készen, fejből játszott. Jól képzett zenész a kottaképet nézve belülről hallja a darabot, például a zenekart is a partitúrából. A zeneszerző is belül hallja a művét, és belső hallása nyomán írja kottába.
A zenetanítás sok módszere elhanyagolja ezt, átcsúszik mellette, mert hiszen a kotta - mondjuk - zongorával is lejátszható. De Kodály nemcsak azért tiltotta tanítványainak a zongoramankót, mert a temperált hangszer nem tudja a vonósok vagy a fúvósok vagy az énekhang pontosságát. Hanem azért is, mert a másik énekhangot tartotta a legjobban alkalmazható segítségnek a belső hangzás gyakorlásához. Az a tapasztalat, hogy ilyen módon a közepes vagy éppen gyenge zenei hallásúak is szert tehetnek jó belső hallásra, azaz képessé válnak a zeneművek belső elképzelésére. A gyerekekkel egész sorozat gyakorlatot énekeltünk ilyen célból, rendszeresen, mert a siker itt is a reflexsorok türelmes építgetésén múlik. De megéri, ha látjuk, milyen élményekhez jutunk általa. [...]"
Ének a' (b)e(l)sőben (folyt.)
2010.05.04. 16:17 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr156252750
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
