Egy azt állítja, "depresszív" és "kőkemény szívű". Egy másikkal most "beszélgettem el" (ezt azért idézőjeleztem, mert írásban műveltem), "drámai(as)an".
Kicsit fura. Vajon jó, hogy van az a gondjuk, ami - úgy látszik tőlük - van? Önellentmondásos kicsit.
Szerintem.
Ha nem lennének gondok, nem lenne mivel foglalkozni?
Vajon?