Azért jegyzem be ide, mert engem mostanában (is) érint a téma, a magam módján. Egy nővér írt a húgának. Egyébként meg... Hátha másoknak is jól jön az idézett idegen(?) szöveg.
" Szia, Ancsa!
Biztosan meglepődsz ezen a levélen, de úgy érzem, írnom kell. Az, hogy nem beszélünk egymással, az nem csak az én hibám, tudom, hogy hülyeség volt, amit a múlt héten mondtam1, de nagyon mérges voltam rád. Ha nem emlékeznél: nem engedtem a Tominak, hogy egyen és te adtál neki. De ezért már bocsánatot kértem és te azt mondtad, nem haragszol.
Én a biztonság kedvéért vettem neked hétvégére pudingot, hogy egészen kibéküljünk. Nem tudom, hogy megetted-e vagy sem, de nekem egy szót sem szóltál. Nehogy azt hidd, hogy elvártam, de jól esett volna. És nehogy, amikor hazajössz legközelebb, kifizesd!
Most leírom őszintén, amit már sok éve érzek és ezzel éltem eddig. Ameddig vissza tudok emlékezni, te voltál apu kedvence, és ezt te is tudtad. Én is kollégiumba akartam menni, de nem lehetett. Aztán úgy döntöttem, amíg muszáj, maradok. Sokáig gyűlöltelek, mert mindenki engem szidott, és csak téged dicsértek meg. Én voltam a család szégyene minden tekintetben. Ha véletlenül 5-t kaptam, apu akkor is csak azt mondta: "a tanárnő biztos beteg volt", bezzeg téged mindig megdicsért.
Ez az egész akkor kezdődött, amikor a Csabával kezdtem "járni". Persze ezt csak akkor nevezhetjük így, ha két kézfogás járást jelent. Azóta ástam el magam apu előtt. Ebbe a suliba is azért mentem, hogy apuval így ki tudok békülni, de még rosszabb lett. Most már nem fáj annyira. Amikor jártak hozzám a barátaim vagy a fiújaim, akkor apu mindig balhézott, de ha hozzád jöttek, akkor nem. Csak amikor utoljára itt volt az Egér. De akkor is velem kezdte. Én úgy érzem, hogy te azért mentél el itthonról, mert úgy érezted, hogy már nem lehetsz a kis kedvenc. Ha nem így van, nyugodtan mondd meg. Figyeld meg, ugyanúgy te leszel a kedvenc, mert csak hétvégén leszel itthon, és veled nem fognak annyit veszekedni.
Én még azt nem szeretem benned, ohgy beképzelt vagy és azt hiszed, hogy mindig neked van igazad, és te csinálsz mindent jól. Jó lenne, ha megváltoznál. Jó lenne, ha te is leírnád vagy elmondanád rólam a véleményedet. Ígérem megváltoznék. De ha nem változol meg, az se lesz nagy baj.
Ha több mint tíz évet kibírtam, akkor ezt a kicsit még kibírom. Ha odajössz hozzám beszélgetni, szívesen beszélgetek veled és segítek, ha valamilyen problémád van. De ne várd, hogy én menjek oda hozzád és könyörögjek. Ha a látszat csal is, azért legbelül szeretlek és hiányoznak a pletykálásaink.
Szia, Móni
U.i.: Jó tanulást! Gondolkozz el azon, amit írtam, és válaszolj!"
1 A mondat a címzett szóbeli közlésében (a könyv szerint): "Jobb lenne, ha ritkábban járnál haza a kollégiumból!"
