A nevelési-pedagógiai irodalom jelenleg - történeti-történelmi és környezeti-rendszerelvi okokból - intézmény-központú. "Intézmény" kifejezés alatt értem ezúttal a nevelésszociológia (nevelés-társ(adal(o)m/as)isme(ret)tudomány) által jegyzett összes helyszínt, csoportot, hivatalos és nemhivatalos alakulatot. Úgy mint iskola, osztály, tanév, tanterv, tananyag, tanár/mester, tanuló/tanítvány, nevelő, nevelt/növendék, igazgató(ság), fenntartó, munkaközösség (szülői, tanári, stb.), család, lakó/iskolai/munkahelyi környezet, állam, hivatalok, egyesületek, és így tovább.
A jelenlegi felfogás élesen analóg "és/vagy/illetve" digitális - vagyis egyszerre értékeli a fokozatos (ezalatt a "lépcsőzetes", "fogaskerékszerű", stb. mivoltot értem itt) és a fokozatmentes (ezalatt a "(mozgó)járdaszerű", "lejtős-emelkedős", stb. mivoltot értem itt). ("Problémám", hogy az egyszerre és a nem-egyszerre dimenziói mellett az együtt és a nem-együtt dimenziói hibádzani tűnnek a szemléletben.)
A jelenlegi felfogás névleg elismeri a "természetes" fejlődést, a gyakorlatban "mesterséges" mégis valahogy.
A jelenlegi felfogás "a gyermek külön világ" és "a gyermek egy fejlődési szakasz(összesség)" nézetei közt ingadozik (mint egy inga, szinte tényleg) - esetleg vegyíti e kettőt -, és elvileg elismeri és elismerteti, hogy a gyermek ugyanúgy ember, mint a felnőtt, a gyakorlatban ezt egyrészt nem tünteti fel, másrészt az "ugyanúgy" irányát egyfelé véli felfed(ez)ni ("a gyermek kis felnőtt" - "felnőtté kell nevelni").
A jelenlegi felfogás szerint az iskola és a munkahely (talán) "informálisan", "rejtetten" egyenértékűnek minősítve, ugyanakkor "formálisan", "nyíltan" "a gyerek dolga az iskola, a felnőtté a munkahely", illetve ezzel együtt "a szülő(k) dolga a háztartás|otthontartás, a gyermek(ek)é a háziasság|otthoniasság" dívik. Látható - jóllehet aligha észrevett -, hogy az iskolaundor és a munkahelyundor, illetve az otthonundor és a másholundor egyszerre létezik, ám valamely sajátos közös lényegük felismerése nélkül. (Tapasztalatom, hogy némelyek (néha?) egyszerre undorodnak minden helyszíntől és helyzettől, és mindig valamely más(ik)ra "menekül(né)nek".)
...
Most ez(eke)t vélem-gondolom-tudom.

Kutatom, hogyan lehet "nem-feltétlenül-intézményesen" élni előszöris e felfogás "világa" közepette.