Ma szembesülhettem egy sajátos "pedagógiai probléma-helyzettel. Ha leírnám, miről van szó, ... nem tudom, mi történne. Remélem, megoldódik magától egészségesen, vagy közreműködöm, közreműködhetem az egészséges megoldódásában. A bajom az, hogy nem mertem - nem bírtam? - kategorikusan-okosan reagálni és okosan-támogatóan sem. Attól tartottam, előbbi esetben a másik félben lennének gubancok(?), utóbbiban engem illetőleg. És mindkét esetben emberségem (emberiségem? emberiességem? ember(ies)ségességem?) kérdőjeleződött volna meg. Szerintem.

Egy problémakört - mellyel épp foglalkozom - az "ellenkező" "irányból" vetett fel az eset.

Rám jellemző?

"Nemsemmi."

((")Durva("))

(("Gyerekes"))

(Eh.)