A most elmúló napon facebook-os üzenőfalamon eddig megjelentetett okos bejegyzéseim:
---
("Egyelőre" "véd" "a" "(kis)helyesokosaranyoskedves(stb.)" "minősülésem".) (Hm.)
Aranyos, amikor az ember azt mondja-írja: "Nem tudom, mi van/mit akarok/mit akarsz/mit akar/mi legyen/(stb.)" és szomorkodik, csodálkozik vagy mosolyog hozzá.
dialogos = 'logos-on át, logos révén, logos-on keresztül, logos által, logos-szal' dia = 'által, át [esetleg: 'kettős(ség)'(?)]' logos = 'szó, ige, értelem'
Észrevettem, hogy az utóbbi napokban igen figyelem a saját kifejezéseimet, megszólalásaimat, leírásaimat, stb. ... utólag. És igyekszem "belekötö(z)getni" "finoman". Hüm. :-o :-)
A dialógus fő gátjai: 1 Passzivitás 2. Leminősítés 3. Átdefiniálás 4. Részletekbe veszés
A dialógus másodlagos gátjai: 1. Túlzott racionalitás 2. Túlzott emocionalitás 3. Túlzott általánosítás 4. Elvontság 5. Kerülgetés 6. Az őszinteség hiánya
(Hm.)
Szerintem... Az udvarlás kifejezése némi teret feltételez. Ha hiányzik közben némi tér - akár közvetlen, akár közvetett értelemben -, akkor lehet, hogy nem éppen udvarlásról van szó. Talán.
Jól van, baráti hadat üzenek a kifejezésmódomnak.
---
Van fejlődés.
