"Mit akarsz tőlem? Mit szeretnél tőlem?"
Jelenleg nem írom "körbe" a válaszomat erre egészen pontosan és szűken és kínosan mindenkinek, aki e kérdéseket megkérdezi magával kapcsolatban tőlem. Akiknek mégis, azokat már egy/jó/hosszú ideje személyesen ismerem, és azok/ők is engem. Legalábbis úgy vélem én. A többieknek a lehető legkevésbé akarom én ("helyettük-is") meghatározni, hogy bárhogy-is ilyen meg olyan elvárakozások és nemteljesítendők... eh, ne már! Milyen az a viszony, amelyik eleve durván-nyíltan "ragasztózott-enyvezett" "elvárakozásokkal" és "nemteljesítendőkkel" "jár"? Lehetnek ilyenek, de nem kell feltétlenül a másikra - sem - fröccsenteni bármiféle esetleg kelletlen vagy felesleges "enyvet-ragasztót" - sem, szerintem. Szereti az ember azt a szabadságot, amikor szabad, mert van mihez képest, ez igaz. De eleve ragasztót-enyvet fröccsenteni a lehetséges(?!?) viszonyra?!?!? Ehmá'!
Na.
Üf.