...Szép szó.
Múlt hét vége felé ígértem valamit egy ismerősnek. Azóta többször átnéztem, hogy mire tettem ígéretet. Tudom, hogy képes vagyok teljesíteni. És kész vagyok teljesíteni. Hamarosan.
Előbb kicsit pihenek azonban...
A hetem munkásan kezdődött. Ma munkásan folytatódott. Holnap is hasonlóan lesz.
Munkával ünneplem a napot.
Teljesítéssel.
Munka közben gondoltam arra, hogy nekem nem elég a "nagyjából", én minél teljesebben szeretek munkát végezni. Pedig részben kedv-ember is vagyok. Persze. Szeretem, ha nem hagyok kivetnivalót magam után.
Pedig ma "csak" bátyám szobáját takarítottam. Összesöpörtem a port, a "pormacskákat" (volt honnan, elég ágy, szekrény), felporszívóztam a polcokról, résekből, sarkokból, fűtéscsövekről, stb. is, a szőnyegről és az ágyról is, a képkeretekről is. Felporszívóztam a szoba előtti folyosó-részt. Hogy kicserélhessük anyámmal a szőnyeget, mely bátyám ágya alatt szolgál. Majd felporszívóztam az előszoba szőnyegeit, a lépcső szőnyegborítását (öntapadós "faltól-falig szőnyeggel" van beborítva, majd' 'mióta elkészült), a szobám előtti "álfolyosót", s végül a saját szobámat.
Csak ennyit csináltam ma összességében munkaképpen.
Majd zuhanyoztam (hajmosással, naná), átöltöztem, ebédeltem (inkább: uzsonn-ebédeltem), és némi netes keresgélés után... itt tartok.
És úgy érzem, szükségem van egy kis passzív pihenésre az ígéretem komoly teljesítésének végzéséig.
Mert "dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes".
Ugye.