Viszonylag rég "nyitottam" egy blogot, amelybe a "puffogásaimat" szántam be-számítógépírogatni. Nem soká' haladtam vele. Azért, mert nehezen viselem-tűröm a saját tehetetlenkedésemet, másét ebből-is kiindulva ugyan-csak.
Unom a puffogást. A magamét, s magam(é)ból kiindulva más(ok)ét. Bár pöffeteg gombával és puffogó viperával még nem találkoztam (azok puffoghatnának - bár inkább talán ne... ki tudja, eh). Egyébként tényleg unom a puffogás(oma)t (és magam(é)ból kiindulva más(ok)ét). Jelenleg. Eléggé (el nem ítélhetően). (Vélem én most.)
És ugyan idekívánkozna Petőfi Sándortól, hogy "...beszélünk, 's megint csak beszélünk..." - önmagát értetően, hiszen csak beszéd volna, s megint csak beszéd. Helyett. Mihelyett, vanmihelyett. Úgy-e.
