Amikor valamely természetfilmes műsort nézek (és látok és figyelek) . mint ahogy minap is -, és amikor egy' élőlény felszámol egy más't, mindenféleséges nyugatias vallásosságos neveltetődésem (stb.) "mellett" felmerül bennem, hogy ha esetleg igaz a lélekvándorlás (a keresztény pokol is elég reménytelenszeretet-szerűségesműnek tűnik ugyan), szóval, én talán újra ember szeretnék lenni. Talán. Úgy tűnik, nem tudom átélni igazán méltán-méltón a világ többi részét, csak magamat, vagy még magamat sem, a legkevésbé sem. Talán. Talán hiába olvastam David Safier-től a magyarul Pocsék karma címmel megjelentetett regényt. Talán. Talán hiába olvastam ugyantőle a Magyarországon Jézus szeret engem címmel kiadott másikat. Azt hiszem, inkább nem akarok akár akár kitudjahányszor meghalni. Az egy is elég. Talán. Bár persze nem tudhatom, milyen az igazi halál - a Nirvána, a Mennyország, a Semmi, a Káosz, a mittomén(?).
Amikor ilyesmit látok és ilyesmin jár közbe' az agyam, nem-keresztény szemből is felmerül a tuddhogyélsz(halsz) felszólítása. MOST tud(hat)od, hogy MOST mit tehetsz, MOST mit teszel, ... és mit nem, esetleg.
Talán.
(Találom.)
A saját talán-halálom figyelmeztetése mások talán-halálával, az ő talán-haláluk figyelmeztetésével függ össze.
Nocommentol.