Anyát hazahoztuk Amerikai útról. Az egész elmúlt hétből az OITI intenzív osztályán érezte a legrosszabbul magát. Nem a műtét, és nem valamiféle következmény miatt - hacsak "következmény"-nek nem tekinti az ember az intenzív osztályra kerülést. Ugyanis anyám egyszerűen nem tudott aludni. A szája kiszáradt, hányingere volt - ám épp a műtét miatt nem lett volna mit hányni (egy napja már nem evett semmit), és óvatoskodni kellett (állítólag) a folyadékbevitellel is (bentmarad-e, például). Ez még a kisebbik rossz. A nagyobbik az, ahogy éjszaka "működtek". Átkiabál(toz/kod)tak az orvosok-ápolók az (intenzív) osztály egyik helyiségéből a másikba, "csipog a gép - semmi baj, szokott, elmúlik", stb. ... Hüh. Meg volt még egyéb dolog is később (már nem az intenzív osztályon, hanem a kórtermeknél), de az egyelőre "szigorúan titokos".
Anyám fejét egyébként a műtét oldalán egy szép hosszú (és széles?) vágás-varrat "ékesíti" szép nagy foltban kopaszra nyírt fejterületen. Hétfőn varratszedés, szövettan eredménye kb. egy-másfél-két héten belül, és lehet, hogy lesz sugárkezelés, mert a prof szerint nem nézett ki túl jóindulatúnak az a valami, amit kiműtött anyám agyából.

...