Az elmúlt napokban végülis tulajdonképpen minden egyes nap' volt valami, ami miatt nem tudtam rendesen megoldani a napomat. Ma például el sem aludtam, járt az agyam hajnalig, amikor is rendben tornáztam, zuhanyoztam, törülköztenm, átöltöztem, borotválkoztam, ... és a teljesen ép gépi borotvával sikeresen megvágtam egy ponton a felső ajkamat valahol középen. Eléggé ahhoz, hogy nagyon finoman, "de" folyamatosan szivárogjon. "Kezeltem" az arcszesszel, papír zsebkendővel, arcszeszes papír zsebkendővel, anyám tanácsára aztán ecetet kerestem - és 20%-os ecet esszenciát találtam, azzal igyekeztem tovább "összecsíptetni". Végül aprócsíkos ragtapaszt tettem rá, néhány percen-néhány tízpercen belül legalább kettőt-hármat is, mire végre "elállt", utoljára nyomtalanul. És mehettem vásárolni. Ajkamon az utolsó ragtapaszcsíkocskával. Érdekesen nézhettem ki. Amíg ott volt. Vettem anyámnak pékségben "teljes kiőrlésű kenyeret" szeletelve (kerülő úton jutottam ezúttal a pékségbe, hála a pezsgő- és borfesztiválnak, ugyebár, de tényleg sebaj :-) ), aztán bevásárlás a kanáristeszkóban. Otthon még ittam egy pohár tejet (gondolván, a tej talán kissé lúgos és kissé vizes is, hátha kissé ellentételezi még az ecetet, nahát), átvedlettem, kipakolásztam, elpakolásztam, átpakolásztam, bepakolásztam, és indultam a Könyvtárba. Mint kiderült spéci módon kezdődhetett mai tömegközlekedésem: ma van a III. Villamos Nap a Kamaraerdőben, én pedig az ex-4-es-6-os régihernyók "helyett" az új-50-es újhernyók (a "hannoveriek") egyikén (megfelelően át volt elektronikus-feliratozva a megfelelő viszonylat-számra, persze) utazhattam a Gellért térig. Hopsszassza.
Mindig volt ma egy apróság, ami kicsit lassított, bénított, húzta az időmet, kitérőre kényszerített, s a többi.

Egy kicsi hibádz'...

Remélem, nem sokáig!