mert bátrak

"[...] Tehát a csoda a mesében nem beavatkozás, nem korrekció, nem tökéletesítés, nem zavar vagy jel, hanem egyértelmű utalás arra, hogy van a létezésnek egy olyan lehetséges iránya, módja, amelyben - bizonyos feltételek teljesülése mellett - minden megtörténhet. Tehát ellentétben az ismert csodadefiníciókkal, amelyek megegyeznek abban, hogy a csoda a természet rendjét felfüggesztő vagy azt megsértő, egy természetfölötti erőtől származó beavatkozás, én azt állítom, hogy a csoda az emberiség történetében eddig megtapasztalt legtökéletesebb létezési mód, működési elv, csúcsa mindannak, ami a természetből és az emberből kihozható. A csodák többsége csodás gyógyulásokról szól, de tulajdonképpen minden gyógyulás csodának tekinthető. A gyógyulás úgy következik be, hogy a szervezet helyreállítja a megbomlott egyensúlyt, visszaállítja a rendet a szervezeten belül. Ha a gyógyulást a csodával tartjuk egyenértékűnek, akkor hogyan is gondolhatnánk azt, hogy a gyógyulás a természet rendjének megsértésével jön létre? Inkább a természet komplex, kontrollálhatatlan működésének bizonyítékát láthatjuk a csodás gyógyulásokban, így magában a csoda működési elvében is: egy ma még ismeretlen működési elv lép életbe, hogy megalkossa a tökéletest. Jézus például még ismerte ezt a létezési módot, ezt a komplex működést, hiszen ő nem mágus volt, aki varázslattal szaporította volna a kenyeret vagy a halat. Véleményem szerint a mesék hősei is ezt a létállapotot tükrözik, egy még korábbi formában. A jelenésekként számon tartott csodák is úgy működnek, mint a mesebeli csodák: két világ tökéletes illeszkedésbe lép egymással, pontosabban olyan erős kötés jön létre köztük, hogy az egyik világ beléphet a másikba - láthatóvá válhat benne. [...]"