Tegnap reggel főztem kávét itthon, beletöltöttem azon frissében a félliteres üdítős palackomba, becsomagoltam (Auchan-zacskóba), és betettem a táskámba, beviendő magammal a könyvtárba (legalább' a ruhatárig), hogy majd napközben igyam... Nos, a könyvtárba érkezésem után alig néhány órával visszasétáltam a ruhatárba, kikértem a táskámat, kivettem a palackot, és a teljes tartalmát ("kevéske" szintén magammal vitt édesítőszer-tablettával édesítve) megittam.

Nem lett bajom - bár tartottam tőle egész nap'... "de" estére észlelni kezdtem, hogy igen gyors lettem, mint akár csak egy "hiperaktív". Gyorsan jutottak eszembe dolgok, gyorsan váltottam, gyorsan "felejtettem", gyorsan döntöttem, gyorsan éreztem, gyorsan kezdtem, gyorsan fejeztem, és így tovább. Olvasni, netezni és gondolkodni sem tudtam igazán, olyan gyorsan változott "bennem" a "motivációs helyzet", körülbelül (azt hiszem, hogy az, na). 

És ez az állapot kitartott legalább az esti lefekvésemig (tartottam is attól, hogy ha ekkor elalszom, esetleg nem ébredek aztán fel).  Eszembe is jutott: kipróbálnám, milyen vagyok (ilyen/olyan) (")gyorsan("). Mer' "ezekszerint" képes vagyok rá. 

(Hajnalban aztán 2-3 óra körül felébredtem. Jót mosolyogtam. Gyorsan megszoktam, úgy látszik. És legközelebb kb. a telefonom 6 órási csengésére "éledtem". (Mint utólag kiderült, inkább igazán nyugodtan folytathattam volna a korábbi napjaim igazi kora hajnali rutinját a tornával, zuhanyzással, "dzsogginggal", miegyébbel, esetleg még visszafeküdhettem volna 6-ig - a reggelizés utáni időszak nem robbantotta volna hülyére a délelőttömet.))

Szép napot! :-)