Nem tudom, tudok-e, bírok-e, szoktam-e ("igazán") haragudni. Legalább "olykor" ((f)el)vállalni a haragot, mérget, dühöt, stb. ha már rólam van szó, legalább' ("olykor"). Lehet, hogy olyan vagyok, mint egy "főzőedény kupakkal" - szépen-csendben fő-fő bennem a düh-méreg-harag, és egy ilyen-olyan nehézkeske-könnyedecske, itt-ott likas, itt-ott tömör szelep-sapka útján-módján "olykor" "sípolni méltóztatik". "Vagy nem - de akkor is".
Ha pediglen nem tudok igazán haragudni, lehet, rám sem lehet igazán haragudni.
Tartó(s)an (se'(?)).
Vajon jó-e ez így?
Így van-e?
Úgy-e?