A "cifra" valamikor a "vargabetű" egyik kifejez(őd)ése (is?) volt, ahogy valamikor olvastam valahol. A hurkokat-kacskaringókat-"nullákat" mondták - ama olvasmányom szerint legalábbis - "cifrának".
Nos, én "cifrázok".
A pszichológiától-filozófiától-könyvektől, az irodalomtól-nyelvészettől-történelemtől, a pedagógiától-pszichológiától, részben az andragógiától (illetve egy részétől még csak, bár folytatni és egészíteni ("sőt") szándékomban áll éppenséggel), a képzel(e)tmunkától a meséken és fantáziákon keresztül eljutottam a kifejezésekig, az elmondásig, az előadásig, a megalkotásig, a létrehozásig, a megvalósításig...
...vissza a kezdetekhez... a magam módján... Persze.
Most még a kifejez(őd/tet)ések hatásmódjával foglalkozom egy kicsit (Jay Haley: A rendkívüli Milton H. Erickson).
De leginkább a kávéházak világa az, ami most mozgat, vonz, kifejezetten (és nem-kifejezetten is-egyaránt).
Stílusosan, csakis stílusosan.
Úgy-e?
