Anyám az elmúlt pár napban - saját elmondása szerint - átaludta az egész éjszakát, és jól aludt, és kialudta magát, és ha álmodott is, jót álmodott. Ő mondta. Illetve részben ő mondta, részben én gondoltam (ki) így, abból, amit ő mondott nekem.
Ez jó is lenne végre így.
És épp ez a változás az, ami amellett, hogy jólesik, aggaszt is egy kicsit.
Tudniillik "amióta az eszemet tudom", anyámat görcsölős-pánikolós-aggódós-bármitőlkönnyenkétségbeesős valakinek ismertem (meg?), azt hiszem én éppenséggel. Az, hogy hiába feküdt le este 6-8 körül, "menthetetlenül" felébredt kora hajnalban vagy legalább kora reggel, és aztán vagy tudott még egy keveset egy kevéssé pihenni, esetleg aludni, vagy nem, vagy nem eléggé vagy nem igazán...
Most meg egyszerre mintha ez a feszültség egyet illaberekeskedett volna egyszer(smindenkorra?).
Vajon...?
(Jól vagyok, persze, na. De aggódhatok, passz. Dejólvagyok... Na!)
