Egyébként nemegyszer eszembe jut és elgondolkodom, hogy hogy' vagyok én a könyvekkel és a "könyvmentes" élettel. Olykor valószínűsítem, hogy a könyvekben valahogy kicsit jobban bízom, mint az emberekben, talán még magamnál is jobban. Ugyanakkor persze megvan a magam világa, és élő-önálló módon kapcsolódom a "többi" világhoz is. Néha úgy érzem, tudok és értek annyit, annyira, úgy, stb. a könyvektől, mint más könyvek nélkül. Netán "méginkább".

És "általában" evés közben nem olvasok, hanem eszem, alvás közben nem olvasok, hanem alszom, beszéd közben nem olvasok, hanem beszélek, kézfogás közben nem olvasok, hanem kezetfogok, mosakodás közben nem olvasok, hanem mosakodom, ... és így tovább... És kirándulás közben sem olvasni szoktam, hanem kirándulni. És szeretek kirándulni, csavarogni, jönni-menni, tenni-venni, pihenni, élvezni, és így tovább.

Egy időben tehát az élet elől bújtam a könyvekbe, máskor a könyvekkel éltem az életet, illetőleg a könyvekből bújtam az életbe ...

Most itt vagyok (például).

Ki olvas?

(Élek-e?)