Természetesen elgondolkodtam ma (többször is) a "csinálni végre valamit az olvasás helyett IS"-dolgon. Több oldalról is "nyomott" vagyok ezügyben. Végre. Úgy néz ki, legalább elvileg működhetek magánszemélyként is abban, amit szeretnék művelni. Olvasmányaim és tapasztalataim segítenek megkomolyodni és az igazságérzékem mellé a valóságérzékemet is fejleszteni. Néhányan kérdeznek, támogatnának egyéb sajátos ügyeimben. Közvetlen környezetem kényszerít valami ebből a helyzetemből kiugró megoldást lelnem. És vannak egyéni-személyes lét-igényeim, -szükségleteim is, olyanok is, mint ön- és közbizalom, ön- és közérzet, ön- és közbecsülés. Például.
Tehát ideje van - időm van.
A'hát.
Végre.
(Valahára.)
