Ma kicsit csalódtam magamban, és kicsit örülök neki. A nagyelhatározásból, hogy jövő hétre már nem marad könyvtároznivalóm, sajnos nem minden teljesült az elvi-elméleti terveim szerint. És még pénzt is fogyasztottam, sokat. Ami (pénz) pedig amúgy is viszonylag alig van ebben a hónapban nekünk itthon.
Most legalább izgulhatok és tényleg, nagyon. Nem feleslegesen, szerintem, éppenséggel (majd elmúlik ez is).
Egy könyvet (egy sorozat utolsó darabját) még szeretnék megszerezni, mihamarabb (a második kötetet lehet, holnap estvélig kiolvasom).
Holnap megyek vásárolni, hétfőn csekkbefizetni, kedden...
És a könyvtárban vár még kb. 5-6-7 könyv (remélem, nem több). És itthon(ra) is van jónéhány.
Tele lesznek tehát a nappalaim, családi és saját ügyekkel, és az éjjeleim, legalább-saját ügyekkel.
Szóvalhüh!
Ahelyett, hogy holnaptól már dolgoznék mind nyilvánosabban.
De talán az is sikerül!
Hajrám.