Naigen. Mielőtt tényleg usgyiznék mára "aludni rá egyet", még ezt idejegyzem.
Szóba (szavamba) ker(g)ült, hogy ahhoz képest, hogy elvileg élek gyakorlatilag valóságosan, igencsak-aligha látszik meg-tűnik fel a blogomban bármi belőle(m) ("akár"). Azt tudtam erre felhozni valahogy, hogy "általában-mindig" konkrét élet(em)beli dolgok mentén vetülnek elő a blogbejegyzéseim.
Baromira visszafogott és izgága vagyok, miközben hülyítően az ellenkezőjével "is" vádoltathatom (másoktól magam). Olyasmivel, hogy 1. sosem csinálok semmit (sem), és 2. sosem fogom vissza magam (sem).
Ma nem is bírtam legalább-is egy pillanatra. "Konkrétan" magamat ("is"!?!) jócskán-alaposan meglepve-megdöbbentve kifakadtam apámra (személyesen élőben direkt közvetlenül az arcába nekije) ((gyorsésspontán)reagálásképpen valamire konkrétan) - aztán gyorsan elnézéstkérve folytattam azt a mondandómat, na'. (A meglepetésem pedigleg magamban jól kitartott még kb. másfél-két óráig majd' egész erővel (közben templomban voltam (autóval mentem és jöttem, én vezettem, ja).)
Kib**** modoros, terjengős, zagyva és ért(elm)(ez)(het)etlen vagyok! A fenét...
Szóval...
Nagyon durván-szépen alakul valami ittennálam.
Nem bírom most-itt leírni, mert azzal tölthetném bőven ébren az egész éjszakát, ahelyett, hogy rápihennék legalább egyet, és addig az agyam meg egyéb idegeim-részeim feldolgoznák és kidolgoznák.
Ááááá.... Megyek! Jó éjtszakát!
