Olyan furcsa - még, egy kicsit, stb. -, hogy apám nem feltétlenül kifejezetten engem "vesz igénybe", ha valami dolga neki van, például a számítógépén. Talán legközelebb az esetleges (újra?)telepítést is elvégzi a saját gépén saját maga. És az is ilyen (furcsa, még, egy kicsit, stb.), hogy tesóm mintha nyugodtabb lenne velem kapcsolatban, kevesebbet és kevésbé piszkál(gat)-rendez(get).

Anyám még mindig lelkifurdalásos lehet velem kapcsolatban ama igen kicsi korom-beli esemény óta. Még mindig alig győzi bizonygatni (viszonylag visszafogottan, de minden alkalmat megragadva), mennyire jó (hogy) vagyok, mennyire szeret, és így tovább. Ez így önmagában nem is volna "baj", persze! - ha legalább néha valami önként és egészséges kritika is járulna "tőle" "hozzám". A neméppen laza időnkénti görcsös hibáztatások nem feltétlenül a "spontán természetes kritika" körébe tartoznak szerintem. Így maradok annál a gyanúnál, hogy anyám - lassan évtizedek óta - igyekszik rémülten "kompenzálni" valamitől, valahogyan, valamiért, valaminek, engem illetően. Szerintem ettől a hozzámállásától ugyancsak kb. azidőóta rosszul van apám és tesóm is anyámmal "kapcsolatban".

Ej.