Apám és tesó ma füvet nyírtak. Apám a tologatós fűnyíróval, tesó a szegélynyíróval. Nem tudom, hogyan kaptak ma erre, és hogyan bírták és meddig. De meglepő, az eddigi évek "gyakorlatához" képest. Ja, és apa gépén valami nincs rendben, "ráadásul" a legkedvencebb építőiparos programját sem bírja rendesen feltelepíteni. Telefonált az ipsének, akitől a telepítőt kapta, a figura holnap érkezik. Apám - meglepetés! - érdeklődött tőlem, hogy újratelepítem-e ma a gépet (nem, ma könyvtárakba megyek, könyveket visszavinni, és tényleg), ha ma nem, akkor holnap reggel (holnap reggel egészen biztosan nem, elkísérem anyámat a "soros" vérvételére az Onkológiai Intézetbe). Mindezek után megjegyezte, hogy akkor nincs mást tenni, megpróbálja ő (maga). Hopsz! Tehát már az ő gépének újra(- és újra)telepít(get)éseivel sem feltétlenül nekem "kell" foglalkoznom, kész, képes, hajlandó és hajlamos(?) rá, hogy "végső esetben" maga megtegye a magáéval a magáét!?! Hü. Hah!
Az is igaz, hogy most kb. 1 gép működik így is a 3 számítógépünk közül (nekem van egy ubuntu-s, tesónak egy, amire én valamikor szintén ubuntu-t tettem, de valami gond van vele az utóbbi időben, és apámnak van egy winXP-s (a tervez(get)éseihez)), az is az említett hóhérka, az apámé. És bár tesó kérdezgeti lassan több mint egy hete, hogy mi van a gépekkel és mikor lesz már végre velük valami, még bírja. Vagy MÁR bírja (illetve ÉPP)? Az is lehet.
Szóval, mintha kert- és számítógép-ügyben ("is") kevésbé volnék "nyaggatva" és "kihasználva". Még miben "vonuljak vissza" (mosogatnom sem feltétlenül kell manapság, segíteni a sütés-főzésben sem, ... hm)?
