mert bátrak

"[...] az ember rendet tesz a szelfjében először azzal, hogy létrehozza, majd azzal, hogy kölcsönhatásba lép az anyagi világgal. E kölcsönhatás milyensége nagymértékben meghatározza azt, hogy milyen személyiség jön létre. Vagyis a minket körülvevő tárgyak elválaszthatatlanok attól, hogy kik vagyunk. Az anyagi tárgyak, amiket használunk, nem egyszerűen tárgyak, amelyeket kedvünk szerint felkapunk és félreteszünk; olyan tapasztalati értéket jelentenek, amely rendet teremt különben formátlan szelfünkben. Ezért a tárgyak, amelyeket készítünk és használunk, nagyon nagy hatással vannak az emberiség jövőjére.
   Az, hogy milyen nagy fogalmi zavar van ezzel az egyszerű állítással kapcsolatban, jól kidomborodik a lőfegyverek használatának korlátozásával kapcsolatos vitában. A fegyverlobbi azt mondja: "Nem a fegyver öl embert, hanem az ember". Feltételezik a tárgy semlegességét; az emberi szándék a használt eszköztől függetlenül megvalósul. Mondanunk sem kell, hogy mi ezzel éppen ellentétes következtetésre jutottunk. Nincs absztrakt "ember"; az ember az, ami lenni akar, az, amit becsben tart és használ. Az otthonában lőfegyvert tartó embert ez a tény különbözteti meg attól, aki nem tart fegyvert az otthonában.
   Mivel a tárgyak igen bensőséges viszonyban állnak a szelffel, fejlődésükre ugyanaz a kritérium alkalmazható, amelyet korábban a személyiség fejlődésére alkalmaztunk. A tárgyak hozzájárulnak a szelf fejlődéséhez azáltal, hogy segítenek rendet teremteni a tudatban a személy, a közösség és a természeti rend mintázatainak a szintjén. Az a tárgy pedig, ami ha jelen van, megakadályozza a célok megvalósulását ezen szintek bármelyikén, a szelf fejlődésének gátja. Vagyis a minket körülvevő anyagi világ ritkán semleges; vagy a káosz erőit segíti, ami az életet rendezetlenné és kiszámíthatatlanná teszi, vagy célt és irányt ad az ember életének." (In: Csíkszentmihályi Mihály-Eugene Halton: Tárgyaink tükrében - Az vagy, amit birtokolsz. Libri Kiadó, Budapest, 2011.)