MAJDNEM mindenem megvan. Legalábbis jelenlegi állapot az, hogy legalább' látszólag megengedhetem a viszonylag kupit a szobámban, legalább' látszólag megengedhetem, hogy zárjam a szobám előtti álfolyosót, legalább' látszólag megengedhetem, hogy éjfél utánig is "fent", illetve számítógép/internet előtt legyek, legalább' látszólag megengedhetem, hogy a "saját" szobámban a "saját" könyveim között a "saját" nyomtatóm mellett a "saját" gépemnél üljek, és hamarosan "saját" internetem is legyen, "saját" telefon(ok)on tartsam a kapcsolatot a való(bb) világgal (a közvetlen kapcsolattartás "mellett" és azon "túl" is), ...
Jelen pillanatokban (amikor ezeket bebillentyűzgetem épp) legalább'.
Az jutott eszembe ma, nem egyszer, hogy kisebb koromban igen szívesen álmodoztam, álmodozgattam. Ha és amikor engedték és hagyták, ha és amikor épp örültek neki, mondjuk.
Most, a számítógéppel-szövegszerkesztővel-satöbbivel elvileg-gyakorlatilag szinte bármikor bármit bárhogyan "álmodozhatok", "álmodozgathatok", nem lesegetik, nem ellenőriznek, nem nézegetnek, nem "ereszkednek le", nem "nevelgetnek"-"oktatgatnak", ... nem pirongatnak-szégyengetnek, ... és nem "tojnak rá(m)" és nem "rá(m)setojnak"... És nem zavarnak és görcsölnek össze-vissza mindenféle utasításokkal és engedményekkel és várakozásokkal és elvárásokkal és jutalmakkal és büntetésekkel ... és mindennek az ellenkezőjével... (is-se...) Hát. Ez van épp. Ez is van épp. Viszonylagos gondolatalkotási és -kifejezési szabadság, szabadságöm.
És tök jó ilyen jól lenni. Van miből szerénynek és visszafogottnak és alázatosnak lennem. Úgymond.
Éppen.
Legalább'.
Most.
Másképpen: van honnan, hol, hogyan és hová visszafognom magam. És van honnan, hol, hogyan és hová lennem. És van honnan, hol, hogyan és hová kiindulnom. ...
Ha csak "látszólag" is.
Jelenleg legalább', persze.
Jelenpillanatnyilag nagyon-nagyon, igen-igen ... talán-talán kifejezhetetlenül örülök ennek az érzésnek... ennek az állapotnak... ennek a helyzetnek. Ami most épp van "szerintem" közvetlenül "körülöttem".
Végre - úgy érzem - magam is megtehetem azt, amit másoknak szoktam emlegetni: "szabadságodban és jogodban van akár rosszul lenni is".
Elmondhatatlanul jó, ha-mikor SZABAD - és nemkülönben ha-mikor JOGOS - akár rosszul lenni is.
Mert - ugye - akár jól és - nahát! - akár közömbösen lenni is...
Na(h).
Nem akarok meghalni, de most talán majdnem úgy érzem magam, hogy akár meg is halhatnék, olyan jól vagyok - szerintem, "épp".
De jó volna ezzel a nagyon jó ... valamivel valami jót kezdenem és valami jól csinálnom!
Jesszum-Te-Pepita!
Élni!
Akarok.
ÉN!
Igen.
Köszönöm.
(ÉPP)
