Most, hogy - mint írtam előzőleg - szinte minden(félé)t csinálhatok, csinálhatnék, ... ma - azt hiszem, állíthatom, leírhatom most "is" - semmit sem csináltam szinte és tulajdonképpen.
És...
Idegesít is meg nem is.
Idegesít, mert eddigi tudtommal utálom a "tehetetlenkedés(eme)t".
És nem idegesít, mert egészen más miatt vagyok éppenséggel "kicsit ideges".
Jó ideje járattam néha az agyam azon, hogy mi van, ha van valami és/vagy/illetve valaki, ami és/vagy/illetve aki miatt érdemes tennem egysmást.
Most lehet, hogy van.
Na, és ez most zavarba hoz engem.
Éppenséggel.
Hm.
