"Rendszerfüggetlen" "rendőrszolidaritás" a kőbányai "Gyűjtőben" a Rákosi-korszakban
(mai magyar ilyen-olyan oldali politizálók figyelmébe is ajánlom)

"Ám a rendőrszolidaritás nemcsak az ÁVH-tisztekkel szemben nyilatkozott meg, hanem általhágott minden látszólagos eszmei akadályt is. Az összes bizalmi beosztásokba a különböző idők különböző erőszakszerveinek hajdani tisztjei kerültek, tekintet nélkül arra, milyen rendszert vagy rendszereket szolgáltak. Ilyen bizalmi beosztásnak számított a házi munkásoké, de kivált parancsnokuké, az úgynevezett főházié. Ez dirigált ugyanis egy-egy börtönszárnyban, ez osztotta az ételt, zárta-nyitotta a cellákat és vezényelte különféle házi munkákra, takarításra, folyosómosásra, szénhordásra vagy meszelésre rabtársait. Nos, a háromágú csillag alakjában épült börtön egyik szárnyában egy 1945 előtti katonai nyomozót, a másikban a Szálasi-idők két politikai rendőrét, a miénkben pedig egy volt német [osztrák] SS őrmestert neveztek ki főházivá.

A hat és fél láb magas németet az őrség csak Hansinak becézte, és eltűrte, hogy amikor Hansi történetesen pörköltet osztott, először magának merjen le két teli csajkányit, csak azután juttasson a többieknek három-négy diónyi húsdarabot. A volt SS őrmester degeszre is hízott, mialatt a gombüzem munkásai egyre inkább aszalódtak. Hansi megengedhette magának azt is, hogy hajdani iskolatársam, dr. Matheovits Ferenc volt Barankovics-párti képviselő fejéről lepofozza a sapkát, amit Matheovits nem rántott le kellő és az SS-nél megkívánt gyorsasággal. De mivel az áldozat tiltakozott a támadás ellen, másnap, míg mi az üzemben robotoltunk, Hansi földúlta Matheovits zárkáját, majd feljelentette őt, hogy nem ügyel a tisztaságra meg a rendre. Sándor[]

osztályvezető nem a volt képviselőnek, hanem saját szemének meg az SS őrmesternek hitt, és Matheovitsot kemény büntetéssel sújtotta. Ilyen és hasonló jelenetek szünetében Hansi idillikus nyugalomban írhatta önéletrajzát. A jeles művet később egy börtöntársunk fordította németből magyarra; ő mondotta nekem, hogy Hansi részt vett a nagyváradi zsidók deportálásában, de lelkiismeretén ezenkívül is legalább 180 ember vére szárad. Pedig a gyilkosságok felsorolásakor az SS őrmester szerényebbnek látszott, tapintatosabb és finomabb tartózkodást mutatott, mint amikor étvágya kielégítésére nyílott alkalma.

Ám nemcsak a szorosabb értelemben vett börtönépületben regulázták rabtársaikat a hajdani erőszakszervek tisztjei, de a fürdőházban is egy 1945 előtti politikai nyomozó parancsnokolt, a gombüzemben pedig, bár Vándor jelenléte következtében csekély hatáskörrel, Horthy, majd Szálasi politikai rendőrségének volt detektívcsoport-vezetője látta el a főházi teendőit. A börtönben természetesen nem esett már szó a „munkás-paraszt szövetségről”, a „munkásosztály vezető szerepéről” vagy a „nemzetközi proletárszolidaritásról”, ám a propagandairatokba száműzött szólamok helyett a tények meghökkentő nyíltsággal hirdették az erőszakszervek nemzeti, sőt nemzetközi egybetartozását, szolidaritását és tettek tanúvallomást arról, kiket fogad el vér szerinti rokonainak a párton belüli párt [az ÁVH]."

(In: Szász Béla: Minden kényszer nélkül - Egy műper története. (in: Extra Hungariam sorozat (az Európa Kiadó - História Folyóirat közös sorozata)) Budapest, 1989.)