Tegnap megláttam egy néhány héttel korábbi írásomat kinyomtatva. 

Magamat is legalább-részben meglepve ugyanis írtam egy szösszenetet annak a r.k. plébániának a Heti Levél nevű heti (összesen darabonként egyetlen A5 vagy A6 méretű) lapocskájába, ahová én is "járok" "olykor" vasárnaponként. 

A Levél szerkesztője "ugyanis" egy régi ismeretlen ismerősöm, akivel - milyen a világ - a gyaloglo csetjén találkoztam először, aztán személyesen is (akkor tudtam meg, hogy esztergomi szeminarista), és az utóbbi (jónéhány) évben már felszentelt pap, ráadásul éppen az említett plébánián kezdte és folytatja papi pályafutását, manapság is ott ő a káplán. 

Írt egy személyes értesítő emailt is nekem, hogy namost meg fog jelenni az írásom, és ezalkalomból egy színes példányért befáradhatnék a sekrestyébe. :-)

Hát, a levelet csak hazaérkezésem után tudtam elolvasni, de legalább válaszolni is tudtam eme jeles ismerősömnek egy a levele végén az írásommal kapcsolatosan felvetett "apró, mellékes" kérdésére. 

Egyébként nekem tetszik az írásom. Nagyon - számomra - kellemesen összetettre és ahhoz képest rövidre, formásra, tömörre és egyszerűre sikeredett.

(Például csak egyetlen - ahhoz képest igen rövid és értelmes - zárójelbe tett szövegrész van benne, és az idézőjelek sem feltétlenül eltúlzottak. Meg a gondolatjelek is alig bukkannak fel, no és a hárompontok is. :-) )