Hű, de utálok általában semmittenni!
Eddig is utáltam, csak lusta voltam - és görcsös meg szétesett -, hogy a hátrányait igazán átérezzem, átéljem, és komolyan motiváljam magam a változásra.
Most, illetve mostanában, hogy részben láthatólag a saját felelősségem a saját életem és a saját környezetem, valahogy jobban sikerül a rosszérzéseket és a rosszélményeket is megélnem. Persze még mindig részben burokban vagyok - közhelyesen kifejezve talán még mindig részben tojáshéjban -, de legalább már időnként rosszul érzem magam, magamtól. (Hozzátehetem: "is".)
Most mennem kell.
