A most elmúlt éjszaka újfent interneten megnézett filmekkel piszkáltam fel, okosítottam és bölcsítettem magam. Egyrészt a küzdéssel kapcsolatban (Tekken), másrészt a fojtott férfiassággal kapcsolatban (Vad orchideák), harmadrészt a "kezdő" érzelem- és kapcsolat-alakítás/-kezelés dolgában (Pasik és csajok).

Volt min elgondolkodnom "magam felett". 

És a filmek nyomán végre én is rájöhettem arra - egy, a filmek megnézése előtt történt párbeszédből indulva -, hogy túlbonyolítom és-vagy-illetve túlegyszerűsítem a dolgokat, legalábbis hajlamos vagyok vagy bonyolultabban vagy egyszerűbben vagy bonyolultabbnak vagy egyszerűbbnek látnom "őket", mint amilyenek, vagy valóban bonyolultak meg egyszerűek, csak nem épp úgy és nem épp annyira, ahogy én "látom" épp. 

(Megkérdeztem magamtól, előzőleg, közben, majd utólag is, hogy milyen az, hogy valaki bocsánatot kér tőlem úgy, hogy - vélem én - nem csináltam semmit, az illető eléggé messze van, és a saját érzelmi életében bajmolódik.)