Most szaporodott kicsit fogamon az idegen anyag, mivel épp ebédeltem.
(Igen, fogaimon, nem bennük, namár! Nem vagyok József Attila, ugyebár?)
És átvitt értelemben véve is szaporodott és szaporodik fogaimon az idegen anyag, azt hiszem. Olyan bősz és higgadt nemes és nemtelen elégedett-elégedetlenségek gyűlnek-gyülekeznek, hogy szinte már hurráörülök, annyira bosszankodom.
Kezdek sokat, jól, jót és kedvemre-előnyömre-hasznomra-érdememre változni.
(És másoknak is.)
SZERINTEM ÉPP.
