Amikor "még" többé-kevésb rendszeresen és "természetesen" könyvtárba, könyvtárakba jártam, úgy öltöztem csípő és nyak közt, hogy felvettem egy rövid ujjú fehér, és arra egy rövid ujjú valamilyen színes pólót. Ezzel azt segítettem, hogy ha napközben valamiért "mégis" beleillatosodnék a pólómba, elég legyen az alsót levenni, eltenni, és továbbra is "ránézésre" ugyanúgy nézhettem ki. 
Idén tavasszal azt vehettem észre, hogy a farmernadrágjaim erőszakkal sem zárhatók össze rajttam, csak a közepes-világos homok-barna-színű kordos szövetnadrágom. A nadrág színe miatt nem vehetek fel barnás, de zöldes színes pólót sem, pedig épp ebből a két fajtából van a legtöbbfélém. Ráadásul az évekig bőségesen elegendő mennyiségú egyszerű fehér pólóim nagy többsége is tönkrement az idők során, így most alig néhány van, és köztük is még kevesebb utcán is használhatóan épen.
Abba a számomra kicsit hülye (hülyébb?) helyzetbe kerültem, hogy amíg nem adok le a télifövenyemből, addig az említett barnás szövetnadrágot vagyok kénytelen hordani... és a maradék színes pólóim közül a különböző "pinkes", illetve "narancsos" árnyalatú egyes darabokat. Nem szívelem ezeket a pólókat, bár lehet, hogy jól állnak rajtam. Ez van.
Egyébként vannak mintás (leginkább kékkel csíkos) fehér pólóim és ingpólóim is, de azokat - remélem, említenem is alig szükséges - a tomboló melegű nyár idejére és akkor is esetleg "alkalmakra" tartogatom. 
(És van egy-két "egyszerű" (esetleg szimplavarratos) szürke pólóm is, ám azokat csakis adoniszi-herkulesi alkatúvá válásom esetén érdemes és ildomos magamra vennem. Üf.) 

Éljen a pink (és a narancs). 

Hurrá, tavaszolunk! 

;-S