"Imádom" az ilyesmit.
"- Tedd vissza.
- Mit?
- Szerinted?
- Nem tudom épp.
- Hát nézd meg!
- Mit, hol?
- Jaj, ne már, tudod te!
...
- Hova?
- A helyére!
- Hova?
- Hát a helyére?
- Mégis...?
- Ahol szokott lenni!
- [az elmúlt években már igen sok helyen "szokott lenni", némelyiken nem is egyszer] [mi van, ha hosszú idő óta nem tudtam róla, ergo nem tudom, hol lehet a legutóbbi "szokott helye"?] Hova...?
- Hát a fiókba!
- [A házban sok és sokféle helyiség van, és némelyikben egész sok különféle fiók.] Melyikbe?
- Hát ott az ajtóval szemben!
- Hol, melyik ajtóval szemben, honnan nézve?
- Ha odamész, megtudod!
- Legalább a helyiséget vagy a szintet mondd meg!
- Hát a [...]szobában!
- Ott is van elég sok minden "az ajtóval szemben"...
- Hát a fiókba', az ajtóval szemben! Ahogy benézel, rögtön látod!
- Ha egy ajtón benézek bármilyen helyiségbe, kevés kivétellel mindent rögtön látok....
- Ne légy már hülye! Hát ott, szemben, a fehér szekrényben!
- Abban a szobában több szekrény is van, az ajtóval szemben is, és mind-mind fehér...
- Az alsó fiókban a fehér szekrényben az ajtóval szemben, ahogy bemész!
- A [...]szobában az ajtóval szemben levő szekrényeknek mind van több fiókja is, esetleg kettőnél is több [nemhogy "alsó"]...
- Jaj, már, hát ott, jobbra... menjél csak oda! ... jobbra, a jobb oldali alsó fiók a szekrényen!
- Még egyszer mondom: itt több "jobb alsó" fiók is van, még az "ajtóval szembeni" "fehér" szekrényeknek is...
- Hát a jobb oldali szekrény jobb oldali legalsó fiókjába', ...jaj!..."
És nem minden családtag ilyen "türelmes".
