Várom vissza a laptopomat a szervízből. Ütött-kopott, de az enyém, és amire nekem kell, megfelelő. Remélem, legkésőbb hétfőn kora délután már hazahozhatom jól újratelepítve, jól.
Addig is anyám pc-je átköltözött bátyám szobájába, és anyám hamarosan kap egy netbook-ot. Neki az mérete és az általában ritka és kevéske használat miatt szerinte is megfelel. A pc-jét alig-alig kapcsolta be, és úgy érezte, útban is van a böhöm nagy gép a sok vezetékkel.
Bátyám meg már nagyon várt a szobájába egy internetkész számítógépet. Most lett neki olyan. Igaz, nem telepítettem újra anyám gépét, csak "átneveztem", a "felhasználó nevét" is megváltoztattam, de egyébként tulajdonképpen minden ugyanúgy maradt rajta. Bátyámnak így is megfelel. A kétmagos celeronos gép az ő internetezéseire bőven jó a maga 64 bites magyar Windows 7-esével.
Én meg nagyon várom már vissza az én ütött-kopott, alig másfél éves hp laptopomat. Viszonylag ormótlan gép és viszonylag "régi" (nem egy "ultrabook", na, például, és csak Windows 7-est támogat "rajta" a hp "gyárilag"), de én megszoktam, és elég nagy és erős ahhoz, hogy az én számítógéphasználati szokásaimat jól vegye, vigye, tűrje, viselje. Okostelefonon szövegszerkeszteni kissé fárasztó, legalábbis hosszabb szövegek esetén. Tabletre meg még nem jelent meg a Microsoft Office 365 (vajon miért is nem még?).
Közben elolvastam mindhárom Máté Gábor-könyvet, visszaolvastam kicsit az A szorongás alapformái című opuszt is. És folytatom holnaptól (szerintem) a tánctanulást. Végre. Belül k******(stb.) okos vagyok má'. Jövő pénteken meg buli. Hnah. Ugye.
