Alig egy éve többé-kevésbé hagytam, hogy külső szemlélő számára mocskos-káoszos legyen a kis szobám és környéke. Jó érzés volt a saját rendetlenségem közepette élni-lakni legalább egy kis időre. Bár családtagok néha arra kergültek, és persze fenyegettek a látható "rendetlenség" miatt, különösebben nem érdekelte őket nyíltabban és aktívabban, ha mégis, néhány másodpercnyi elevenebb ellenkezésem után feladták. Én persze felügyeltem saját látszólagos káoszomat, időnként rendbehánytam és kipucoltam kissé.
Mivel ez a ház leghosszasabban és legbonyolultabban elérhető helyisége, nem is találtam értelmét arra gondolnom, bárki "idegen" idejöhetne (keresztül a fél házon és a fél családon).
Most viszont épp arra a szinte kihívásosan lehetetlennek tűnő helyzetre gondolok, hogy mi van, ha valaki nem-családtagom ismerős(öm) mégis eljut ide.
Navajon...
2014.01.14. 14:44 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr116251192
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
