Kijegyzetelem, illetve kivázlatozom a gimnáziumi tankönyveimet.
Egyszer már csináltam "ilyent". Akkor az első érettségi, illetve az első egyetemi felvételi vizsgáimra készülve régi, "eredeti" Jobbágyné-féle gimnáziumi nyelvtan-könyveimet jegyzeteltem-vázlatoltam ki számítógépes szövegszerkesztővel. Magukat a könyveket ugyanis első olvasásra rendszerességgel-tanulhatatlannak véltem. Ki-vázlatbontva már egészen feldolgozható lett számomra. A további nyelvészeti finomságokra azonban még akkor is kicsit tudatlan voltam, ez pedig az akkori felvételim magyar-szóbelijén derült ki számomra. Azóta persze már sokat tanultam, olvastam, tapasztaltam és okosabb, bölcsebb, felkészültebb lettem.
Szerintem.
Nyelvtanból IS.
Most az akkori, régi, "eredeti" Gyapai-Ritoók-féle gimnáziumi első osztályos történelem tankönyvemet kezdtem kivázlatjegyzetelni. Tegnap estére végeztem az őskori résszel. Ma reggel fogtam neki az ókori Keletről szólóknak, először is a közel-keleti társadalmak anyagának. Haladok, na.
Bosszantónak tartom valahogy - egy kicsit legalább -, hogy a régi tankönyvekben, legalábbis amelyekből én is tanul(hat)tam korábban, talán kicsit többnek látszik a tananyag. Igaz, akkoriban még nem volt "szintekövetelmény" a nézzutánainternetenésegyebüttmagadis. Azt hiszem én most, upsz.
Úgy határoztam, kijegyzetelem az én régi tankönyveimet, utánaolvasok a segédkönyvekből is (mint például a Herber Attila és társai alkotta hatkötetes Történelem sorozat, a különböző megjelent történelem-, irodalom-, magyar nyelv- adattárak és fogalomgyűjtemények), aztán összevetem az újabb történelem- és nyelvtan-könyvekkel és az interneten elérhető ilyen-olyan apróbb-nagyobb forrásokkal-cikkekkel-adatokkal. Ugyanis emelt szintű érettségi vizsgára készülök történelemből és magyar nyelv és irodalomból, mégpedig előkészítő tanfolyamon való részvétel nélkül, tehát pusztán a számomra idehaza is elérhető(vé tehető) könyvekből-segédkönyvekből és az internetről.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez az én csakazértis a legjobb(ak egyike) vagyok a két leghazaibb-és-leghumánabb szakterület-világban -indulatom milyennek sikerül "végül". Ha kitűnően sikerült a jelentkezés (nem tudhatom még, nincs "visszajelzés", egyelőre legalább'), a felkészülés (ezzel haladok épp eléggé, nahát), a vizsgázás (bízom benne, sőt) és végül a felvétel (igen merem remélni!), és közben elég pénzem, jó munkám és megfelelő saját korpuszom (és családi egészségi helyzet) is alakul, igazán örülni fogok, vélem én, nagyjából nyár végén, ősz elején. Még nem tudom, hogyan... Deakkoris.
Most pedig és tehát megyek ebédelni.
:-)
