Tavaly olvastam, hogy...
Nem csak parancsot meg tiltást lehet adni önmagamnak, hanem engedélyt is.
Például:
Szabad korán feküdnöm és korán kelnem. Szabad tanulnom, jól, helyesen, hatékonyan. Szabad keveset nézni tévét, -olvasni újságot, -hallgatni rádiót, ...
Szabad valós, valódi, valóságos, ... igazi, igaz, ... tényleges kapcsolatokat létesítenem és -fenntartanom. Szabad valóságos, valódi, valós, ... eseményekben, cselekményekben, történésekben, ... aktívan résztvennem, egyedül és többedmagammal is, akár... Szabad szeretnem, szabad kevéssé szeretnem, szabad jobban szeretnem, szabad másképp szeretnem, szabad másképpen-másképp szeretnem, ...
Szabad azt gondolni, hogy azt gondolom, amit gondoltam/gondolok/gondolni-fogok, és hogy azt tettem, teszem és fogom-tenni, amit tettem, teszek és tenni-fogok, ...
Szabad nem tennem és nem mulasztanom...
Stb.
Akár (a felsoroltak némelyikének "fényében"):
Szabad felhagynom a netes kommunikációval...
Jó érzés úgy gondolkodni, hogy szabad jót (meg)tennem ÉS szabad károsat nem(meg)tennem!
Nem kötelezni magam sem pro sem kontra - csak élni a lehetőséggel!
2005.07.02. 22:19 Rege Ata
4 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/6256076
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
finci 2005.07.03. 09:17:16
Az a helyzet, hogy a chat meg valamilyen szinten a blog is egy segítség arra, hogy emberekkel teremtsünk kapcsolatot. Viszont van egy pont, ami után már az embernek magán kell segítenie. Ez a pont akkor jön el, amikor úgy érzed, hogy a chat már nem áll másból csak üres lötyögésből és már a blognál is valami tartalmasabbra vágysz. Ekkor úgy érzed, hogy ugyan "itt" vannak "barátaid" akikkel "jól" érzed magad, de amint kikapcsolod a géped, egyedül vagy. Ekkor az ember vagy szenved tovább, vagy megszünteti ezt a világot maga körül. De az esetek 99%-ban eszébe sem jut az a lehetőség, hogy esetleg azokat a "baráti" kapcsolatokat megpróbálja átvonni a "valóságba" is, amiket virtuális segítséggel hozott össze. És ez a legnagyobb halála az összes ilyen kommunikációs eszköznek, hogy kevesen gondolnak arra, hogy nem ez a csúcs, innen tovább lehet/kell lépni.
Rege Ata 2005.07.04. 21:44:41
Amikor kikapcsolom a gépem, valóban valamilyen szempontból "magamra maradok". És ez általában - illetve egyre inkább - jó. Azt hiszem, lassan már valami bolond módon értelmezett "haveriasság" hoz újra meg újra ide kissé több időre, mint kéne. Hm. Engem, legalábbis.
(*Rege Ata az öncinikus*)
finci 2005.07.04. 21:51:29
Tudom mit érzel, én pont ugyan ezt éltem meg, amit most te, csak én a chateléssel. Az a jó, ha a virtuális barátságot át tudod ültetni a valóságba is. Ha nem, akkor nagyon oda kell figyelned, hogy ne szakadj el a "real" haverjaidtól, mert a virtuális kapcsolatok az esetek 99%-ban nem maradnak meg.
Rege Ata 2005.07.04. 22:02:07
Ahhoz, hogy virtuális kapcsolatot "áttegyek" valósba, ahhoz a virtuálisnak is elég szorosnak és bizalmasnak kellene lennie végül - az áttételhez... Ami - nekem - egyelőre igen nehéz.
Jobb az igazi, a valós, az eredeti!
Így is...
Eh.
(*Hüm.*)