Hát...
Az említett könyvben olvastam (Érzelmi intelligencia) ugyancsak, nos, egy négyéves gyermekekkel végzett kísérletről.

A gyerekeknek azt mondták, hogy ha megvárják a kísérletvezetőt, két cukorkát kapnak.
Ha nem várnak addig, akkor egyet, de azt azonnal.
Amikor évekkel később megkeresték az egykori kísérleti alanyokat, és megvizsgálták körülményeiket, előmenetelüket, karrierjüket, stb.- lásd: iskola, érdemjegyek, érettségi, felvételi, és így tovább -, jellemzően ugyanaz a "csoport" érte el a jobb, sőt, sokkal jobb teljesítményeket. Azok optimistábbak is voltak, körültekintőbbek, felszabadultabbak, sikeresebbek, szervezettebbek, rendezettebbek, boldogabbak...

Ezen is el tudtam gondolkodni.

Én jócskán a másik csoportba kerültem volna, azt hiszem... Ehe... :-D :-) :-/ :-( ...

Ti vajon...? (Kérdés: szerintetek melyik "csoport" volt az?)

Na, manapság főképpen efféléken gondolkodom, magammal kapcsolatban.